Egy új barát, vajon megint hova tűnt Jasper?

„Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat.”
                                                                                                                                                         Naruto c. anime

Alice szemszöge

Sokat nevettek új barátaimmal de a legjobban Sam-mel jöttem ki. Ő és a szőke feje, na meg a szépség szavai elérte nálam az első helyet. Carlsile-hoz mentem, hogy hagy lakjanak nálunk Peter és serege egy kis ideig és bele is egyezett. Megmutattam nekik a házat, körbe vezettem őket, hogy lássák milyen szép helyen is élünk. Bemutattam mindenkit mindenkinek, de valahogy Sofy és a pici Ashley se kedvelte őket, jobban mondva Samet.
- Arra gondoltam szépségem mit szólnál ha elmennénk valamerre? – kérdezte Sam.
- Az éj kellős közepén?
- Miért ne? Hacsak nem kell aludnod. – nevetett.
- Kis rohadék, és képzeld nem kell! – mondtam gúnyosan. – viszont rábízom valakire Ashley-t!
- Elvállalom! – jött be Sofy.
- Hát én nem rád gondoltam hanem Jasper-re, mert ő úgy is pihen és tudna figyelni a picire!
- De… de én szeretnék rá vigyázni! – mondta meglepően. Sose szokott, most vajon miért akar?
- Rendben legyen, az ágyában van nem sokára neki lát sírni, hogy mondj neki egy mesét. Általában kitalálok valamit de ne szerepeljen benne vérfarkas se ember se semmi ilyesmi!
- Te hát mondjuk Hófehérke és a hét törpe jó lesz vámpírosan?
- Tökéletes de ne legyen benne gyilkolászás rendben és ha végeztél kérdezd ki, hogy miről szól, vagy tegyél fel kérdéseket.
- Miért?
- Nem tudom, Jasper speciális kérése.
- Aha, rendben. Jó szórakozást! – és eltűnt mint mi az éj közepén. Csak sétáltunk és kérdezgetett minden féléről, utána meg fordítva. Kiderült, hogy ő is rajong az autókért és a versenyekért. Leültünk egy sziklára az óceán közelében és eljött a faggatózás ideje.
- Na és…. ez a Jasper… a te… - mintha keresné a szót csak direkt nem tudja.
- A férjem, igen!
- Nem idős hozzád?
- 58 év van köztünk (2011-ben) az nem olyan sok.
- De… Hány évesen lett vámpír?
- 20 valójában 19 de istenem az a pár nap a születésnapjáig. – nevetett. – Héé most meg mit nevetsz?
- Semmin. És te? Neked mi a történeted? – kérdezte. Ez egy kicsit szíven ütött mert nem nagyon emlékszem, illetve egyáltalán nem emlékszem az ember koromra. Felhúztam a lábam és csak arra gondoltam, hogy végül is csak azt tudom magamról, hogy őrültnek neveztek az emberek. – Na mi van elvitte a cica a nyelved? Olyan rejtélyes a múltad? Talán Super hős voltál, vagy egy bűnöző, ha igen akkor komolyan mondom, hogy nekem teremtettek tége…
- Egyáltalán nem. – komoly lett a hangulat.
- Hékás mi van?! Minden rendben? – ölelt át a hűvös éjszakán.
- Nem emlékszem az emberi múltamra, amit tudok csak az, hogy elmebetegnek számította, mert képeket láttam a jövőről. Aztán meg bum… vámpír lettem.
- Oh, szegénykém sajnálom nem tudtam! – nézet rám azokkal a vörös szemeivel. – Na gyere ide! – ölelt meg megint csak szenvedélyesebben.
 

Szerző: Luna ~kislány :P~ | 2011. június 7.
Linkajánló