A Hale ikrek visszavágnak!
 
/Jasper szemszöge/
Egy csodálatos nap köszöntött rám, hiszen kedvesem álommá változtatta a napomat. Basketball, kényeztetés, mindent, amit csak lehetett mind ezt Emmettel és Rosalival, 147 éve most először ült olyan igazi mosoly az arcomon amit többen is láttak. Meg is akartuk nekik köszönni húgommal úgy, hogy elvisszük őket egy gyönyörű nap lementi sétára. Ám ez nem jött össze. Ugyan is ők ketten nem jöttek el mi pedig csak vártunk, és vártunk. Majd gondoltunk egyet, és ha ők nem jöttek el, akkor mi ketten megyünk. Elindultunk jókat beszéltünk közben és a tengernél kötöttünk ki. Ő azonnal levette magas sarkúját és ledobta a homokba, én oda mentem és leültem vigyázva rá. Nem mintha itt egy lélek is lenne. Miközben Rosaliet néztem, ahogy játszik a tenger lágy hullámával, hirtelen egy igen érdekes érzés kapott el. „Valaki a közelben van…” Körülnéztem de nem láttam senkit.
-Rosalie! – szóltam rá húgomra. Nem igaz, hogy ő nem veszi észre, hogy valami itt nem fair.
-Igen? – kérdezet vissza.
-Te nem érzel semmit? – kérdeztem, hátha csak paranoiás vagyok. Bele szagolt a levegőbe.
-Nem, nem érzek. Miért? Mit érzel? – kérdezte aggodva, és oda jött hozzám majd leguggolt.
-Csak egy érdekes érzést éreztem valahol a közelben. – tudtattam Rose-al.
-Szerintem csak én voltam. Nagyon megtetszet a tenger vize. – mondta a tudtomra adva, hogy csak képzelődök. - És szeretném, ha te is bejönnél!
-Bocs, de én nem vagyok az a fajta aki rajong a tengerért. – hazudtam neki. Szeretem a tengert, de csak Alice-el amikor teljesen Ádám és Éva jelmezben fürdünk.
-Persze, persze. De bezzeg Alice-el elmentél Esme szigetére. – gúnyolódott rajtam.
-Jó ok te nyerttél, de akkor sem megyek be! – mondtam neki a fejem elfordítva.
-Hmm…Alice! – mondta. És megláttam őt. A gyönyörű vörös koktél ruhájában. A számat tátottam. Rég öltözött ki ennyire.
-Sziasztok. Emmett is mindjárt jön. Azt mondta, hogy kipróbál valamit. – mondta szerelmem. Fel álltam, hogy üdvözöljem udvariasan, Jasperes módban.
-Alice, gyönyörű vagy mint mindig. De most egyszerűen a kedvenc ruhádat felvenni egy kis semmiségre nem é…- nem tudtam végig mondani, mert a jobb keze és a mutató ujja a számhoz ért, hogy fogjam be.
-Ki ne mond! És nem semmiség! Ugyan is, hogy férjemet boldoggá tegyem ez is benne van a pakliban. – mondta mosolyogva. Én meg bólintottam. Levette a kezét, és végre oda bújhattam hozzá, egy kis időre, mert Rosalie már nem bírta a látványt.
-Hatjátok abba! Inkább menyünk fürdeni. – és a tengerre mutatott.
-Remek ötlet! – és feleségem vetkőzni kezdett. A koktél ruha alatt egy fekete kétrészes fürdőruha volt, ami megint nagyon jó ált rajta és mindent kiemelt. Mindketten a tengerben fürödtek, néha meg úsztak. Én csak a helyemen ültem, mellettem a lányok cuccaival. Egyszer csak egy zajt hallok az erdőből, ami nem volt messze a tengertől. Felálltam és hátat fordítottam a csajoknak. Elindultam, egyre közelebb az erdőhöz. Megálltam és csak néztem be a mélybe, a nagy feketeségbe, ahol egyértelműen nem láttam, hogy mi- vagy kicsoda. Szaglászni kezdtem, de semmi.
-Meg ne ijedj. – ért hozzám hírtelen Ali és én meg ugrottam egy nagyot. Ő meg csak nevetett.- Jó ötlet volt Rose.- mind ketten csak nevettek. Én meg megfordultam.
-Alice… ez… ezt…-felkaptam és bedobtam a tengerbe.- megbánod. – fejeztem be a mondatott.
-Ez nagy volt Jasper.- mondta Rosalie.
-Te is akarsz repülni? – kérdezem viccesen húgomtól. Ő persze ellenkezett.
-Jasper Whitlock Hale. Ja és Major. – jött fel a felszínre Alice és kifele is. – Miattad a hajam is vizes lett. Ezt nagyon megbánod. – én meg csak a parton nevettem. De ki ért Ali. És hát nem tudtam mit tegyek, hogy ne haragudjon. Eszembe jutott, gyorsan levettem az ingemet és éreztem, hogy nehezen még is kitartóan próbál a közelembe jönni. Hozzám ért, ahogy végre a közelemben volt. És csak végig simította kemény, hideg kezét a kulcscsontomtól egészen a csípő csontomig. Egy félmosoly is kerekedet az arcomon. Nem bírtam magammal, magamhoz húztam a keresztcsontját fogva majd a másik kezem is vándorolt, hogy átfonjam kis csípőjét. Vizes kis teste, száraz felsőtestemhez ért, ami még jobban beindított. Kicsit vártam, hogy megszokja a helyzetet, és bátrabb legyen. Sikerült is most már ő a hajamat túrva, mélyen a szemembe nézett. Majd megtettem az első lépést, egy kis csókkal. Ami aztán Alice-t nagyon beindította, most már a hajtúrás helyett a kezei az arcomon landoltak és lágy csókkal édesítette azt. Már javában élveztük mind a ketten amikor Rosalie sikítozni kezdet és elmerült a mélybe.
-Rosalie! – kiabált szerelmem miközben a tenger fele nézett. Én meg neki láttam vetkőzni, cipő, zokni és nadrág lejött, futottam is a vízbe, hogy megkeresem mi is történt vele. De hírtelen Alice érzéseit érzékeltem. Látomása volt és nagyon megijedt. Oda mentem Ali-hez.
-Mit látsz? – kérdeztem de nem válaszolt. Iszonyatosan félt. – Alice, mit látsz? – kérdeztem újra, de hiába. Megfogtam kezeit, hátha reagál rá.- Alice kérlek, válaszolj!
-Jasper! – sikítozott Rose. Jaj ne, a feleségem nincsen magánál, de a húgom meg fuldoklik. Nem tudtam mit tegyek. Egyszerűen összezavarodtam Ali, Rosalie és valami hülye érzés, ami még mindig zavart. Aztán Alice elnevette magát. Nem értettem, amíg Emmett nem jelent meg Rosalieval a kezeiben, a tengerben.
-Emmett láttad milyen arc kifejezése volt? – nevetett nagyokat. Ő meg bólogatott addig, míg Rose pofon nem vágta és rugdalózni nem kezdett, hogy eresze el. Eleresztette és azonnal a cuccaihoz ment, ott felkapta a cipőjét és a ruháját majd elindult azon az úton, ahol együtt jöttünk.
-Hé cica ez csak egy kis vicc volt. – mondta Emmett Rosalienak akit nem nagyon érdekelt az indok.
-Bátyám… gyere! Beszélnem kell veled! – mondta nekem. Nyílván csak elakar menni, mert haragszik és azt hiszi, hogy én is. És tényleg nehezen de beismertem magamnak, hogy ez már a sokadik ilyen hülyülésük és nagyon nem vicces számunkra. Gyerekes. Csak ők nevettek mi meg nyugodhatunk meg mert annyira aggódtunk. Alice-re néztem, mélyen a szemébe és próbáltam megszólalni, de nem volt mit mondanom egy ilyen rossz vicc után. Nem vettem levegőt addig, míg Rosalie nem mondta a nevem és én meg lenézően fújtam ki azt és fordítottam hátat szerelmemnek. Egy ideg a hátunkat nézhették ugyan is mi megállás nélkül csak mentünk.
-Nekem ebből már elegem van. Mindig ők vernek át és velünk szúrnak ki. – panaszkodott a húgom. Én csak figyeltem és nem szólaltam meg, hagy adja ki magából a dühét. – Nem hiszem el, miért mindig velünk? Miért nem Edwardot? Vagy Carlsilet? Mindig, mindig csak mi. Mit tettünk, hogy ezt érdemeltük? Nem is vo…- befogtam a száját, majd ezt súgtam neki:
-Nyugodj meg a bosszú sose téved. Eljött a mi időnk. Ideje lesz egy kicsit megnevelnünk őket. Érted testvérkém? – kérdeztem tényleg bosszúvágyóan. Elengedtem a száját, hogy tudjon beszélni.
-Egy rugóra jár az agyunk. – jelentette ki. Ja persze ő egy folytában csak Emmettre gondol. Kinézné belőlem, hogy én is? Fuj. – Még is, hogy adjuk vissza nekik?
-Most összevesztünk velük, úgy mond. Mi lenne, ha egy kis időre eltűnnénk és majd figyelve az erdőt mikor keresni kezdenek minket avval vernénk át, hogy ember vért ittunk és teljesen idegbajosok vagyunk. – mondtam a tervet, és tetszet neki.
-Remek ötlet, de mi lenne, ha még rájuk is támadnánk? – ajánlotta.
-Igen ez jó ötlet. – megbeszéltük a dolgot és mentünk is a tenger közelébe lemosni az illatunkat, hogy véletlenül se találjanak ránk. Én gyorsan megkerestem Jacksont akinél, mindig van kontaktlencse. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok, hogy van neki ilyene. Adott 2 pár pirosat, a közelben egy barlangot találtam, ahol Rosalie megbujt majd én is és csak figyeltünk, ahogy telnek, múlnak a napok. 4 nap múlva megéreztük a közelbe Alicet és Emmettet. Beraktuk a kontaktlencsét és minden készen ált. Vártuk a megfelelő pillanatot, amikor elfordultak és nem figyeltek, rájuk támadtunk én Emire Rose pedig Ali-re. Kis küzdelem után eljött a „Sakk Matt” ideje. Feleségem már nem küzdött, mert ha megmozdulna a nyakát törte volna. Emmett pedig mozgot összevissza de nem sokáig mert én is úgy fogtam őt mint húgom Alicet.
-Mi van veletek? Mi történt? - aggodva kérdezte Em.
-Testvérkém be fognád a száját Eminek! - kért meg Rose. És befogtam nagy nehezen.
-Jazz, mi van veled? Miért ittál ember vért? - feleségem kicsit túlzásba vitte aggodalmasságát. Pont ez volt a lényeg. Rosalie befogta Alice száját.
-Engem már zavart. Remélem téged is! - mondta. Mélyen Ali szemébe néztem. Egy kis idő után így szóltam:
-Testvérkém... Öljük meg őket, aztán Cullen-néket, utánuk pedig a többi vámpírt. Olyanok leszünk mint Bonnie és Clyd. - mondtam nem megszokott hangon.
-Rendben. Kezdjük Emmettel. - és egy gonosz mosoly is jött a kijelentés után.
-Meg tennéd, hogy kivágsz egy fát, hogy ott lefejezzem. Ja és a zsebembe van öngyújtó, egy kis tűz is kelleni fog. - mondtam majd egy mozdulattal leütöttem Emit, hogy míg Rose előkészíti a "boncasztalt". Húgom készítette a dolgokat, én meg csak lefogtam a feleségem. Egyszer csak megszólal de suttogva.
-Jasper! Miért? Azt hittem nem fogsz vissza szokni, és mellettem leszel, míg meg nem hal valamelyikünk. De tévedtem. Szeretlek! De nem értem az okát az emberölésnek. - súgta már sírva.
-Miattatok, van ez az egész! - súgtam a fülébe.
-No de miért?
-Rosalieval mikor eljöttünk nagyon mérges volt és egy arra járó embert megharapott.
-És te miért?
-Odafutottam hozzá, hogy lealítsam de ő gyorsabb volt, a hátam mögé került és a véres kezét a számba tette, amitől előjött ez az énem. - hazudtam. Megjelent Rose előttünk és átvette az irányítást. Én Emmetthez mentem, aki ébredezet. Felkaptam majd a kidöntött fa törzs helyére nyomtam az arcát.
-Kérlek ne! - szólt hozzám Em. Én beálltam abba a pózba mintha tényleg meg akarnám ölni. Utoljára felnéztem húgomra majd Alicere aki sírt a csalódás miatt.
-Öld meg! - ezt kiabálta Rosalie. Kezemet felemeltem és nagy lendületet vettem és mellé ütöttem. Majd én is és Rose is nevettünk az egészen.
-Ti most megvicceltetek minket? - meglepődve kérdezte Emi miközben felállt. Most húgom és ő nevettek, én meg oda mentem Alicehez.
-Kicsim minden rendben? - kérdeztem letörölve könnyeit.
-Jazzi. - ölelt meg én meg felemeltem és egyet forogtam, majd leraktam és a szemeimbe nézett. - Akkor csak átverés az egész igaz?
-Hát persze. Nincs az-az isten, hogy elhagyjalak téged.
-És a szemetek? - kivettem a kontaktlencsét és mosolyogtam. – Megnyugodtam, csak vicc volt. Be kell vallanom kezdőkhöz képpest nagyon jó ötlet volt.
-Még, hogy kezdők. Láttad volna az arcodat, amiért csalódtál. - mondtam gúnyosan.
-Szeretlek. - és egy gyors csókot adott, amit aztán a tenger parti beállások folytattak csak sokkal szenvedélyesebb és kivételesen nem szakított félbe Rosalie mert az ő szája is más hol járt. Vége lett ennek a napnak is, haza mentünk, és boldogan kijelenthetem, hogy ne packázzatok a Hale ikrekkel.


 

Linkajánló