A fiú aki vámpírt kiáltott

/Jasper szemszöge/
Egy tök normális napom volt amikor Sam meglátogatott egy igen érdekes kéréssel.
      - Jazz… pszt… hééé… - suttogta és sziszegte nekem a srác egy fa mögött.
      - Mi van? – fordultam a fiú felé. Ő meg körbe nézet és intet maga fele.
      - Gyere egy kicsit beszélnem kell veled!
      - Jaj hagyjál már most nem érek rá ! – és ott hagytam. Mentem fel az emeletre, hogy elvigyem Coryt egy kicsit kirándulni amikor hirtelen Sam előttem nem teremett.
      - Beszélnünk kell Jasper úgy, hogy ha akarsz ha nem akkor is velem jössz! – monda azzal a könyökömnél fogva becipelt az erdőbe.
      - Jól van már, mi van? Mi olyan fontos, hogy ne legyek együtt a kislányommal?
      - Figyelj! Komolyan fogok beszélni kérlek szépen tedd meg értem! Carlsile azt mondta, hogy se én se a seregem nem változtathat át több embert vámpírrá, és nem is „fogadhatunk be”! – itt egy kis szünetet tartott de én nem vártam ki.
      - Jó de mondjad már mert érdekel miről van szó!
      - Megteszed kérlek, hogy egy de tényleg csak egy embert akit már régebb óta figyelek átváltoztatnád?! Kérlek szépen hiány van a seregben… gondolom tudod milyen ez… - mintha egy kis gonosz ördög mondta volna nekem. Azonnal vissza emlékeztem mi volt a múltamban… - Nem fogunk tudni blokkolni a támadásokat pár fős tagokkal. A családunk… a családod… Alice sebezhető lesz… gondolj bele ha te nem leszel ott, hogy megmentsd őt! – tökéletes manipulálás, és a fején találta a szöget.
      - Rendben legyen! – muszáj vagyok bele menni.
      - Remek én is így döntöttem volna! – mosolyogva mondta és a vállamra tette a kezét – Este menny el a Bara Club-ba ott lesz. Ezer közt is felismered a pultnál fog ülni úgy 23 környékén, fiatal, szőke és az illata isteni finom! – mondta áradozva – A környéken leszek vidd a mellette lévő utcába ott változtasd át! – rábólintottam és el is tűntünk.
Mind végig azon gondolkodtam vajon mit kezdjek ha nem tudom vissza fogni magam. Mondjuk kész lehetetlenség mert igen nagy az uralmam magamon. Remélem kitartok!
      - Szerbusz Jazz! – hallottam és egy kis súly nehezedet a hátamra. Az ismerős hang nevetett.
      - Susan! – átkaroltam lábát és forogni kezdtem vele.
      - Juhééé! – élvezte, majd szándékosan hátra dőltem, de persze egyértelmű volt, hogy leugrott rólam és csak én feküdtem a friss erdős gyepen. – Jól vagy öreg harcos? – kérdezte gúnyosan, karját felém tartva.
      - Hát… - fogtam a kezét és lehúztam hozzám. – Most már igen! – feküdtünk és nevettünk. Felült és komoly hangon megszólalt.
      - Láttam beszéltél Sam-mel. Mit akart? – Felálltam, leporoltam magam.
      - Egy embert kell vámpírrá változtatnom! – felé fordultam és felhúztam majd elindultunk a Cullen ház felé.
      - És te is akarod?
      - Nem, de ismered remekül behálózott és igen mondtam.
      - Itt az én utam véget ér! Vigyázz tényleg vele! Mindent meg tesz, hogy megkapja azt amit akar!
      - Igen tudom! De köszi ,hogy figyelmeztetsz! – avval megöleltem! Éreztem, hogy lábujj hegyen áll és lejjebb hajoltam.

       - Vigyázz magadra! Nehogy arra keljek ,hogy nincsen itt a mesterem! – suttogta fülembe és kicsit eltávolodott, hogy a szemeimbe nézzen!
      - Mikor nem vigyázok?! – tettem hozzá egy félmosolyt.
      - Ismerlek és tudom, hogy ha te nem is de a baj rád talál! – avval egy gyors puszit nyomott arcomra és elfutott.
Én meg nézve a semmit gondolkodni kezdtem. Majd a földre néztem és végig futott eszemen a mai este. Na baki én meg ma akartam oda adni Alice-nek azt a gyönyörű nyakéket. Még jó, hogy nem mondtam neki, hogy készüljön! Haza mentem ott elmondtam Ali-nek, hogy várjon meg este mert 2 fele haza érek! Persze szokásához híven húzta a száját de hát ki nem imádja ha bedobja a durcát. Ha még tagadja is. Egy pillanat alatt este lett és én meg elindultam gyalog abba a Clubba. Hát mit ne mondjak nem valami forgalmas hely. Bejutottam anélkül, hogy igazoltak vagy végig nézték volna a zsebeimet. Kerestem a srácot és meg is pillantottam. Éppen egy pohár felett itatta az egereket. Leültem mellé és ránéztem.
- Az életem egy nagy 0 lett nélküle! – mondta pityeregve. Nem is kellett megszólalnom már megtudtam róla párdolgot.
      - Hozhatok valamit uram? – kérdezte a pult mögötti nő tőlem. Míg válaszoltam volna a jövendőbeli vámpír válaszolt helyettem.
      - Add neki ugyan azt mint nekem van… én állom!
      - Már is! – azzal egy pohár vodkának tűnő alkoholt tett elém. – tessék!
      - Köszönjük!
      - Bocs de én nem iszok! – mondtam neki őszintén.
      - Maradjon köztünk de ez csak… víz. – azzal elkezdett nevetni. Bele mentem a játékba, hogy szinte öri barik legyünk, legalább is a látszat meglegyen.
      - Szóval kidobott a csajod pedig te szereted és azt hitted ő az igazi!
      - Pontosan én nekem ő volt az első… de szerintem az utolsó is egyben – lett szomorú hirtelen. – És te?
      - Mi van velem?
      - Most mesélj te én már mindent elmondtam amit csak lehet tudni rólam! De rólad nem tudok semmit!
      - Az én történetem unalmas…
      - Biztos, hogy nem! Olyan erős, izmos karjaid vannak és felső tested, hogy fogadni merek a nők szétszednek
      - Hát bevallom neked tényleg érdekes a történetem… kíváncsi vagy rá? – álltam fel a helyemről. Felállt és rábólintott. 
Azzal kimentük a helyről a mellettünk lévő utcába vittem. Éreztem Sam jelenlétét. Viszont ez a gyerek aki végül kiderült csak 17 éves nem igazán fél a misztikus lényektől. Kíváncsi leszek mit szól ha vámpírrá változtatom.
      - Tudod az én történetem a 19. században kezdődik a polgárháborúk alatt... – közelebb mentem hozzá.
Ő meg falhoz menekülve bekerítve volt, majd arcára tetem a kezem és végig simítottam nyakáig ott meg egy könnyed mozdulattal fogaimat belé eresztettem. Nem tiltakozott gyorsan túl estünk rajta ő a földön én meg nagy nehezen vérszomjamat vissza tartva megpróbáltam nem neki esni. Még jó, hogy Sam ott volt és lefogott.
      - Jól van Jasper! Jól van! – fogta le hátulról a két kezem – Nyugodj meg!
      - Kik vagytok ti? – szólalt meg az áldozat. Ellöktem magamtól Sammet és össze estem, hogy a srác szemeibe nézzek.
      - Mi vámpírok vagyunk illetve már te is!
      - Mi ez az érzés? Ég a torkom!
      - Ez azért van mert újszülött vagy és nem ettél semmit!
      - A vágyaidnak nem tudsz ellen állni, hogy ne kóstoljad meg az emberi vért… de ahelyett vega vagy! – köpött ki egy fiatal őzt a szőke manipulátor és az újszülött azonnal behabzsolta.
      - Hmm igen finom! – nyalta a száját.
      - Gyere menjünk haza! – mondta Sam
      - Van otthonom is?
      - Persze egy család vagyunk! – mondta, mintha ő beletartozna.
      - De jó! És-és Jasper te is velünk laksz? – fordult felém én meg már higgadtan rá bólintottam.
Mint egy kis gyerek mikor elsőnek megy az iskolába, csillogó szemekkel csak bámult össze vissza, mintha nem látott volna erdő mélyében egy házat elrejtve. Sam „harcosai” már várták az új tagot. Mindenkivel megismerkedet, csak Chris-szel nem. Nyílván Sofyval van. Fiatalok. Bementem a házba innen már úgy se az én dolgom a sráccal foglalkozni. Miközben a konyhában voltam és ittam egy kevés tartalék vért, hírtelen kedvenc lányom jelent meg előttem.
      - Nem láttad Christ? – kérdezte azokkal az ártatlan szemekkel.
      - Kint van!
      - Jasper! Ne hagy egyedül ezekkel az örültekkel kérlek! – jött az új srác.
      - Ahj mindörökre nem védelmezhetlek és neked Sam a mestered!
      - De nekem valami nem nagyon tetszik benne! Sötét és ijesztő.
      - Juhé végre még valaki aki beáll hozzánk! – kiáltotta el magát a lányom. – Amúgy Sofy vagyok Jasper elsőszülött lánya.
      - Örvendek Sofy! Én Jeremy Ryan vagyok… ömm… hogy is mondják ami vagyok?
      - Újszülött. – mondtam.
      - Jah igen… Újszülött vámpír aki bármikor a szolgálatodban áll, hogy megvédjen. – ajánlotta udvariasan.
      - Ha bajom lesz hozzád futok elsőnek! – mosolygott rá.
      - Héé új fiú… - jött meg Chris. – elrabolnám a lányt ha nem gond. – majd felkapta és felvitte az emeletre.
      - Te ezt hagyod? – kérdezte tőlem.
      - Persze. Sofy nagy lány. Mondjuk nem szeretem ha ez megy de hát melyik apa igen?! Amúgy meg Sofyn kívül még 4 gyermekem van. Jackson, Ashley, Cory és a pici Rylee.
      - És gondolom, hogy születésük szerint mondtad.
      - Igen. Na de most akkor tanuljunk meg pár dolgot rendben?
      - Benne vagyok.
Bent maradtunk körbe vezetem akit látunk megismertettem vele és utána ki is kérdeztem mert megkért rá. Majd a nagy járkálás után babázott egyet. Illetve ő vigyázott rá míg én Alice-szel voltam és beszélgetem a napomról, az estémről.

 

A fiú aki vámpírt kiáltott

/Jasper szemszöge/
Egy tök normális napom volt amikor Sam meglátogatott egy igen érdekes kéréssel.
      - Jazz… pszt… hééé… - suttogta és sziszegte nekem a srác egy fa mögött.
      - Mi van? – fordultam a fiú felé. Ő meg körbe nézet és intet maga fele.
      - Gyere egy kicsit beszélnem kell veled!
      - Jaj hagyjál már most nem érek rá ! – és ott hagytam. Mentem fel az emeletre, hogy elvigyem Coryt egy kicsit kirándulni amikor hirtelen Sam előttem nem teremett.
      - Beszélnünk kell Jasper úgy, hogy ha akarsz ha nem akkor is velem jössz! – monda azzal a könyökömnél fogva becipelt az erdőbe.
      - Jól van már, mi van? Mi olyan fontos, hogy ne legyek együtt a kislányommal?
      - Figyelj! Komolyan fogok beszélni kérlek szépen tedd meg értem! Carlsile azt mondta, hogy se én se a seregem nem változtathat át több embert vámpírrá, és nem is „fogadhatunk be”! – itt egy kis szünetet tartott de én nem vártam ki.
      - Jó de mondjad már mert érdekel miről van szó!
      - Megteszed kérlek, hogy egy de tényleg csak egy embert akit már régebb óta figyelek átváltoztatnád?! Kérlek szépen hiány van a seregben… gondolom tudod milyen ez… - mintha egy kis gonosz ördög mondta volna nekem. Azonnal vissza emlékeztem mi volt a múltamban… - Nem fogunk tudni blokkolni a támadásokat pár fős tagokkal. A családunk… a családod… Alice sebezhető lesz… gondolj bele ha te nem leszel ott, hogy megmentsd őt! – tökéletes manipulálás, és a fején találta a szöget.
      - Rendben legyen! – muszáj vagyok bele menni.
      - Remek én is így döntöttem volna! – mosolyogva mondta és a vállamra tette a kezét – Este menny el a Bara Club-ba ott lesz. Ezer közt is felismered a pultnál fog ülni úgy 23 környékén, fiatal, szőke és az illata isteni finom! – mondta áradozva – A környéken leszek vidd a mellette lévő utcába ott változtasd át! – rábólintottam és el is tűntünk.
Mind végig azon gondolkodtam vajon mit kezdjek ha nem tudom vissza fogni magam. Mondjuk kész lehetetlenség mert igen nagy az uralmam magamon. Remélem kitartok!
      - Szerbusz Jazz! – hallottam és egy kis súly nehezedet a hátamra. Az ismerős hang nevetett.
      - Susan! – átkaroltam lábát és forogni kezdtem vele.
      - Juhééé! – élvezte, majd szándékosan hátra dőltem, de persze egyértelmű volt, hogy leugrott rólam és csak én feküdtem a friss erdős gyepen. – Jól vagy öreg harcos? – kérdezte gúnyosan, karját felém tartva.
      - Hát… - fogtam a kezét és lehúztam hozzám. – Most már igen! – feküdtünk és nevettünk. Felült és komoly hangon megszólalt.
      - Láttam beszéltél Sam-mel. Mit akart? – Felálltam, leporoltam magam.
      - Egy embert kell vámpírrá változtatnom! – felé fordultam és felhúztam majd elindultunk a Cullen ház felé.
      - És te is akarod?
      - Nem, de ismered remekül behálózott és igen mondtam.
      - Itt az én utam véget ér! Vigyázz tényleg vele! Mindent meg tesz, hogy megkapja azt amit akar!
      - Igen tudom! De köszi ,hogy figyelmeztetsz! – avval megöleltem! Éreztem, hogy lábujj hegyen áll és lejjebb hajoltam.

       - Vigyázz magadra! Nehogy arra keljek ,hogy nincsen itt a mesterem! – suttogta fülembe és kicsit eltávolodott, hogy a szemeimbe nézzen!
      - Mikor nem vigyázok?! – tettem hozzá egy félmosolyt.
      - Ismerlek és tudom, hogy ha te nem is de a baj rád talál! – avval egy gyors puszit nyomott arcomra és elfutott.
Én meg nézve a semmit gondolkodni kezdtem. Majd a földre néztem és végig futott eszemen a mai este. Na baki én meg ma akartam oda adni Alice-nek azt a gyönyörű nyakéket. Még jó, hogy nem mondtam neki, hogy készüljön! Haza mentem ott elmondtam Ali-nek, hogy várjon meg este mert 2 fele haza érek! Persze szokásához híven húzta a száját de hát ki nem imádja ha bedobja a durcát. Ha még tagadja is. Egy pillanat alatt este lett és én meg elindultam gyalog abba a Clubba. Hát mit ne mondjak nem valami forgalmas hely. Bejutottam anélkül, hogy igazoltak vagy végig nézték volna a zsebeimet. Kerestem a srácot és meg is pillantottam. Éppen egy pohár felett itatta az egereket. Leültem mellé és ránéztem.
- Az életem egy nagy 0 lett nélküle! – mondta pityeregve. Nem is kellett megszólalnom már megtudtam róla párdolgot.
      - Hozhatok valamit uram? – kérdezte a pult mögötti nő tőlem. Míg válaszoltam volna a jövendőbeli vámpír válaszolt helyettem.
      - Add neki ugyan azt mint nekem van… én állom!
      - Már is! – azzal egy pohár vodkának tűnő alkoholt tett elém. – tessék!
      - Köszönjük!
      - Bocs de én nem iszok! – mondtam neki őszintén.
      - Maradjon köztünk de ez csak… víz. – azzal elkezdett nevetni. Bele mentem a játékba, hogy szinte öri barik legyünk, legalább is a látszat meglegyen.
      - Szóval kidobott a csajod pedig te szereted és azt hitted ő az igazi!
      - Pontosan én nekem ő volt az első… de szerintem az utolsó is egyben – lett szomorú hirtelen. – És te?
      - Mi van velem?
      - Most mesélj te én már mindent elmondtam amit csak lehet tudni rólam! De rólad nem tudok semmit!
      - Az én történetem unalmas…
      - Biztos, hogy nem! Olyan erős, izmos karjaid vannak és felső tested, hogy fogadni merek a nők szétszednek
      - Hát bevallom neked tényleg érdekes a történetem… kíváncsi vagy rá? – álltam fel a helyemről. Felállt és rábólintott. 
Azzal kimentük a helyről a mellettünk lévő utcába vittem. Éreztem Sam jelenlétét. Viszont ez a gyerek aki végül kiderült csak 17 éves nem igazán fél a misztikus lényektől. Kíváncsi leszek mit szól ha vámpírrá változtatom.
      - Tudod az én történetem a 19. században kezdődik a polgárháborúk alatt... – közelebb mentem hozzá.
Ő meg falhoz menekülve bekerítve volt, majd arcára tetem a kezem és végig simítottam nyakáig ott meg egy könnyed mozdulattal fogaimat belé eresztettem. Nem tiltakozott gyorsan túl estünk rajta ő a földön én meg nagy nehezen vérszomjamat vissza tartva megpróbáltam nem neki esni. Még jó, hogy Sam ott volt és lefogott.
      - Jól van Jasper! Jól van! – fogta le hátulról a két kezem – Nyugodj meg!
      - Kik vagytok ti? – szólalt meg az áldozat. Ellöktem magamtól Sammet és össze estem, hogy a srác szemeibe nézzek.
      - Mi vámpírok vagyunk illetve már te is!
      - Mi ez az érzés? Ég a torkom!
      - Ez azért van mert újszülött vagy és nem ettél semmit!
      - A vágyaidnak nem tudsz ellen állni, hogy ne kóstoljad meg az emberi vért… de ahelyett vega vagy! – köpött ki egy fiatal őzt a szőke manipulátor és az újszülött azonnal behabzsolta.
      - Hmm igen finom! – nyalta a száját.
      - Gyere menjünk haza! – mondta Sam
      - Van otthonom is?
      - Persze egy család vagyunk! – mondta, mintha ő beletartozna.
      - De jó! És-és Jasper te is velünk laksz? – fordult felém én meg már higgadtan rá bólintottam.
Mint egy kis gyerek mikor elsőnek megy az iskolába, csillogó szemekkel csak bámult össze vissza, mintha nem látott volna erdő mélyében egy házat elrejtve. Sam „harcosai” már várták az új tagot. Mindenkivel megismerkedet, csak Chris-szel nem. Nyílván Sofyval van. Fiatalok. Bementem a házba innen már úgy se az én dolgom a sráccal foglalkozni. Miközben a konyhában voltam és ittam egy kevés tartalék vért, hírtelen kedvenc lányom jelent meg előttem.
      - Nem láttad Christ? – kérdezte azokkal az ártatlan szemekkel.
      - Kint van!
      - Jasper! Ne hagy egyedül ezekkel az örültekkel kérlek! – jött az új srác.
      - Ahj mindörökre nem védelmezhetlek és neked Sam a mestered!
      - De nekem valami nem nagyon tetszik benne! Sötét és ijesztő.
      - Juhé végre még valaki aki beáll hozzánk! – kiáltotta el magát a lányom. – Amúgy Sofy vagyok Jasper elsőszülött lánya.
      - Örvendek Sofy! Én Jeremy Ryan vagyok… ömm… hogy is mondják ami vagyok?
      - Újszülött. – mondtam.
      - Jah igen… Újszülött vámpír aki bármikor a szolgálatodban áll, hogy megvédjen. – ajánlotta udvariasan.
      - Ha bajom lesz hozzád futok elsőnek! – mosolygott rá.
      - Héé új fiú… - jött meg Chris. – elrabolnám a lányt ha nem gond. – majd felkapta és felvitte az emeletre.
      - Te ezt hagyod? – kérdezte tőlem.
      - Persze. Sofy nagy lány. Mondjuk nem szeretem ha ez megy de hát melyik apa igen?! Amúgy meg Sofyn kívül még 4 gyermekem van. Jackson, Ashley, Cory és a pici Rylee.
      - És gondolom, hogy születésük szerint mondtad.
      - Igen. Na de most akkor tanuljunk meg pár dolgot rendben?
      - Benne vagyok.
Bent maradtunk körbe vezetem akit látunk megismertettem vele és utána ki is kérdeztem mert megkért rá. Majd a nagy járkálás után babázott egyet. Illetve ő vigyázott rá míg én Alice-szel voltam és beszélgetem a napomról, az estémről.
 

Linkajánló